A felt�mad�s, vagyis a h�sv�ti �nnep esem�nye annak a t�rt�netnek r�sze, melynek f�h�se J�zus, s a Bibli�ban az �jtestamentumot az � �let�nek �s tan�t�sainak szentelt�k. A n�gy evang�lista: M�t�, M�rk, Luk�cs �s J�nos, J�zus �let�nek t�rt�net�t az evang�liumokban hagyta r�nk.
J�zus tan�t�saival �s p�ldamutat� �let�vel nagyon sok tan�tv�nyt �s h�vet szerzett, s �tra kelt, hogy a h�sv�t zsid� �nnep�t a nagy v�rosban, Jeruzs�lemben �nnepelje meg, ahol - mint tudta - sorsa �s k�ldet�se beteljesedik.
Szam�rh�ton, zar�ndokk�nt �rkezett a v�rosba, ahol �nnepl� t�meg fogadta, kez�ben a b�ke jelk�p�vel, p�lma�ggal. Az emberek ruh�ikat a porban el�je ter�tett�k, hogy arra l�pjen, gyermekeiket magasba emelt�k, hogy meg�ldhassa �ket. �m a f�papok, akik f�ltett�k hatalmunkat, el�rkezettnek l�tt�k az id�t, hogy megszabaduljanak J�zust�l. Mivel f�ltek a t�megt�l, cselhez folyamodtak. Tan�tv�nyai szûk k�r�ben akart�k elfogni, s az egyik tan�tv�nyt, az �rul�sra hajl� J�d�st b�zt�k meg, hogy a Mestert a katon�knak
megmutassa.
A h�sv�t els� napj�n szok�sos vacsor�t, a b�r�nyt J�zus tizenk�t tan�tv�nya k�r�ben k�lt�tte el, s �gy sz�lt: “Bizony mondom n�ktek, tik�z�letek egy el�rul engem.” K�rdezt�k, melyik�k lesz az, s J�zus tudta, az �rulja el, aki vele egy�tt m�rtja kez�t a t�lba. S mikor J�d�s k�rdezte, � lesz-e az, J�zus r�b�lintott: “Te mond�d.” Ezen az utols� vacsor�n J�zus fontos dolgokat cselekedett. Keny�rrel k�n�lta tan�tv�nyait, mondv�n: “Vegy�tek, ez az �n testem”, �s borral, mondv�n: “Igyatok ebb�l, mert ez az �n v�rem.” Ezt a jelenetet ism�tli a pap a kereszt�ny szertart�sokon. Vacsora k�zben J�zus besz�lt a felt�mad�sr�l, s arr�l, hogy leghûs�gesebb tan�tv�nya, P�ter is megtagadja �t. E rossz el�jelekt�l terhes este ut�n J�zus tan�tv�nyaival a Getsem�n�-kertbe megy, s k�ri �ket virrasszanak vele. �k nem teszik ezt meg, s igen hamar elnyomja �ket az �lom. A Mester egyed�l marad, szorong�saival, k�ts�geivel. Itt lelt r� J�d�s a fegyveresek k�s�ret�ben, s cs�kkal �rulta el J�zust. Elfogt�k, s a f�pap el� vezett�k. J�zus megj�vend�lte, hogy �, az Istennek fia, az Isten jobbj�n �l majd a mennyekben. Ezt b�r�i istenk�roml�snak tekintik, s hal�los �t�lettel b�ntett�k. Az embereket k�nnyû volt J�zus ellen l�z�tani, megal�zt�k, kics�folt�k az Isten fi�t, hû tan�tv�nya, P�ter pedig h�romszor megtagadta mester�t, hogy nehogy azt higgy�k, J�zushoz tartozik. M�snap reggel J�dea r�mai helytart�ja, Poncius Pil�tus el� vitt�k J�zust, hogy az �t�letet v�grehajts�k. Ekkorra J�d�s megb�nva �rul�s�t, a v�rd�jat, a harminc ez�st�t visszaadta a f�papoknak, s �nkez�vel v�get vetett �let�nek.
Pil�tus nem tartotta bûv�snek J�zust, ez�rt lehet�s�get akart adni a megmenek�l�s�re. A hagyom�ny szerint a t�meg k�v�ns�g�ra egy rabot szabadon engedhetett. Barnab�s �s J�zus k�z�l a n�p Barnab�s megmenek�l�s�t v�lasztotta. Pil�tus pedig jelk�pes k�zmos�ssal �rz�keltette, nincs k�ze J�zus hal�l�hoz. A foglyot, b�bork�penybe �lt�ztett�k, fej�t t�viskoszor�val �vezt�k, kez�be n�dsz�lat adtak, �s g�nyolt�k: “�me a zsid�k kir�lya!” Majd neh�z kereszttel a v�ll�n J�zus elindult a Golgota hegyre, hogy beteljes�lj�n a sorsa. Megfesz�tett�k. Volt aki seg�tett, volt aki b�ntotta a haldokl�t, s az �ket megszem�lyes�t� alakok �jra �s �jra megjelennek a passi�t, azaz J�zus szenved�seit bemutat� k�pz�mûv�szeti alkot�sokban, zenemûremekekben. A katon�k, a keresztn�l �rt �ll�k kisorsolt�k maguk k�z�tt J�zus ruh�it. Sokan cs�folt�k, ha val�ban Isten fia, mi�rt nem szabad�tja meg mag�t? J�zus azonban v�llalta sors�t, s meghalt a kereszten. Hal�lakor a jeruzs�lemi templom olt�r�t d�sz�t� k�rpit megrepedt, a f�ld megny�lt. Este egyik tan�tv�nya, Aramateai J�zsef k�rte, hadd vigye el a testet, s a s�r el� k�vet g�rgetett. Mindez p�nteken t�rt�nt. A s�rhoz �r�ket �ll�tottak a f�papok, hogy el ne lopj�k a testet, hisz a j�vend�l�s szerint, a hal�l ut�ni harmadik napon elhagyja J�zus a s�rj�t.
Vas�rnap h�rom asszony, k�zt�k J�zus anyja is, finom kenetekkel a s�rhoz mentek, mely nagy f�ldindul�s
k�zepette f�lt�rult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy J�zus nincs m�r ott, f�lt�madott.