A legkiválóbb adomány a szeretet

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

Ha szeretet nincs bennem,

Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

Ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

Ha szeretet nincs bennem mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

Odaadhatom a testem is égőáldozatul,

Ha szeretet nincs bennem,

Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, minden elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

S a szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,

A nyelvek elhallgatnak,

A tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,

És töredékes a prófétálásunk is.

Ha azonban elérkezik a tökéletes,

Ami töredékes, az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,

Úgy gondolkoztam, mint a gyerek,

Úgy ítéltem, mint a gyerek.

De amikor elértem a férfikort,

Elhagytam a gyerek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,

Akkor majd színről színre.

Most még csak töredékes a tudásom,

Akkor majd úgy ismernek minden, ahogy

Most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,

Ez a három,

De közülük a legnagyobb a szeretet.

(1 Kor 13)