ANGYAL SZ�LLT AZ �GBE

K�pr�zatos f�nyes �jbe’
Egy �j angyal sz�llt az �gbe.
A t�bbiek k�r�lvett�k,
Bec�zgett�k, k�rdezgett�k.
Adtak neki feh�r sz�rnyat,
Kis kez�be r�zsasz�lat
S �rvendezve vezett�k be
Az alkot� �r el�be

�lt az �r a f�nyes tr�nj�n,
S mint a nap a magyar r�n�n,
Szel�d szemmel n�zett szerte
Az angyali szent serege.
Az �j angyalt megcs�kolta..
A sz�v�hez odavonta
S figyelemmel meghallgatta.
Mit k�v�n az �j angyalka:

„K�rlek, sz�pen, j� Istenem,
Hogy a f�ldre j�jj le velem!
Orsz�gok k�zt egy orsz�gban,
Ahol f�j� neh�z gy�sz van:
Gy�l�lk�d� k�sza n�pek
Minden �lmot �sszet�ptek
�s az�ta gyermek s atyja
Egym�st nem is cs�kolhatja!

Az �lete csak gy�trelem,
Kertje, f�ldje k�nnyet terem.
Erdeiben rabl�k j�rnak,
T�rnek-z�znak: f�kat v�gnak
H�s�k s�rj�t eke sz�ntja,
A szent r�g�t meg nem sz�nva.
Szeg�ny orsz�g szemfed�j�t
Hamis kezek m�r megsz�tt�k

Sz�pen k�rlek, J� Istenem
J�jj a f�ldre m�g ma velem!
Csak egy r�pke pillanatra,
Csak egy ny�ri virradatra!
Hisz’ az �n j� �desany�m
Is ott lakik a Hargit�n,
A kenyere sz�raz, barna,
K�nnyekb�l van a s� abba’!”

M�g az �rnak szel�d arc�t
B�r�nyfelh�k takargatt�k:
A szem�vel messze n�zet,
N�zte a nagy f�ldi k�pet.
Len�zett a Tisza-t�jra,
Marost sz�l� Hargit�ra
S azt s�gta a kis angyalnak:
„Lesz m�g napja a magyarnak!”
(M�ra L�szl�)