A nemzet ünnepe - Március 15.
2007.03.13. 21:49
"Itt az idő, most vagy soha!"/Petőfi
ANGYAL SZÁLLT AZ ÉGBE
Káprázatos fényes éjbe’ Egy új angyal szállt az égbe. A többiek körülvették, Becézgették, kérdezgették. Adtak neki fehér szárnyat, Kis kezébe rózsaszálat S örvendezve vezették be Az alkotó Úr elébe
Ült az Úr a fényes trónján, S mint a nap a magyar rónán, Szelíd szemmel nézett szerte Az angyali szent serege. Az új angyalt megcsókolta.. A szívéhez odavonta S figyelemmel meghallgatta. Mit kíván az új angyalka:
„Kérlek, szépen, jó Istenem, Hogy a földre jöjj le velem! Országok közt egy országban, Ahol fájó nehéz gyász van: Gyűlölködő kósza népek Minden álmot összetéptek És azóta gyermek s atyja Egymást nem is csókolhatja!
Az élete csak gyötrelem, Kertje, földje könnyet terem. Erdeiben rablók járnak, Törnek-zúznak: fákat vágnak Hősök sírját eke szántja, A szent rögöt meg nem szánva. Szegény ország szemfedőjét Hamis kezek már megszőtték
Szépen kérlek, Jó Istenem Jöjj a földre még ma velem! Csak egy röpke pillanatra, Csak egy nyári virradatra! Hisz’ az én jó édesanyám Is ott lakik a Hargitán, A kenyere száraz, barna, Könnyekből van a só abba’!”
Míg az Úrnak szelíd arcát Bárányfelhők takargatták: A szemével messze nézet, Nézte a nagy földi képet. Lenézett a Tisza-tájra, Marost szülő Hargitára S azt súgta a kis angyalnak: „Lesz még napja a magyarnak!” (Móra László)
|